rollingsztorik

Mopeddel buszra?



A tömegközlekedés társadalmi megítélésének egyik legérzékenyebb pontja a mozgáskorlátozottak szállítása, az akadálymentes közlekedés biztosítása. A közelmúltban éppen a metró felújításával kapcsolatban kavart nagy vihart a metró mozgólépcső nélküli állomásainak akadálymentesítése. 

A felszíni közlekedésnél, tehát az autóbuszon, villamoson utazásnál néhány évvel ezelőtt (2014 nyarán) a mozgássérült elektromopedek megjelenése és nagy arányú elterjedése foglalkoztatta élénken a közvéleményt. 

A fő kérdés az volt: felengedhető-e autóbuszra az elektromopeddel közlekedő utas vagy sem?

A mopedek megjelenése és elérhetősége (ráadásul TB támogatással!) óriási előrelépést jelentett a mozgásukban korlátozott emberek életminőségének javításában. Kinyílt számukra a világ, hiszen ezzel az eszközzel a sérült emberek egyedül is kimozdulhatnak otthonukból, intézhetik bevásárlásaikat, eljuthatnak iskolába, munkahelyre, barátaikhoz. 

Az elektromopedek használói és a közlekedési szolgáltatók között a vita akkor csúcsosodott, amikor többször előfordult, hogy autóbuszra, baleset veszélyessége miatt nem engedték fel a mopedeket. Ezért több civil szervezet, sérülteket támogató alapítvány diszkrimináció miatt az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordult, sőt egy debreceni mozgássérült férfi bírósághoz is. 

 

Mielőtt tovább lépnénk ismerjük meg a remek kis közlekedési eszköz néhány műszaki paraméterét:

 

 

elektromopedek  mozgássérültek  esélyegyenlőség  autóbusz  BKK  BKV  rolling sztorik VT Arriva

Önsúly: 34 kg

Terhelhetőség: 130 kg

Kapaszkodó képesség: 14 %

Sebesség:6 km/h

Méret (h + sz + m) 48x108x91

Utazótávolság: 10 km

Az EBH (Emberi Bánásmód Hatóság) a beérkező panaszok nyomán, így a debreceni ügyben is elmarasztalta a közlekedési társaságokat, a szállítást elutasító gyakorlatukat diszkriminatívnak minősítette. Ezzel szemben, a bíróság így foglalt állást: 

"az elektromos mopedek több fontos és lényeges paraméter szerint, például rögzíthetőség, manőverezés, fordulás (ez például sokkal több fizikális teret igényel) és méret szempontjából teljesen eltérnek a kézi hajtású és elektromos kerekesszékektől. A le- és felszállás is balesetveszélyes mind a moped használójára, mind pedig a többi utasra nézve.” 

Több közvélemény kutatás, sérült emberek közreműködésével végzett tesztelés, egyeztető tárgyalás után a vidéki közlekedési társaságok és a fővárosi közlekedést összefogó BKK egységes álláspontot alakított ki: elektromos mopedeket nem lehet autóbuszokon szállítani.

Ez így volt egészen 2017. februárjáig, amikor is (a sérülteket támogató civil szervezetek nyomására) a BKK módosította üzletszabályzatát, s a mopedek szállításáról így rendelkezett:

"A mopedek szállításával kapcsolatban az üzletszabályzat azt tartalmazza, hogy a mozgást segítő eszközöket biztonságosan kell elhelyezni a járműveken, hogy azzal se az eszközt használó, se a többi utas testi épsége ne kerülhessen veszélybe. Az utazás csak akkor kezdhető meg, ha az eszköz befér a számára kialakított helyre, valamint a mozgásában korlátozott személy és eszközének együttes tömege nem haladja meg a 250 kg-ot. A BKK szabályozásán kívül jelenleg a közlekedési szolgáltatók (a BKV Zrt., a VT-ARRIVA Kft., a VOLÁNBUSZ Zrt.) hatáskörébe tartozik a további belső szabályok meghatározása. A BKK egyik szolgáltatójának, a VT-ARRIVA Kft.-nek belső szabályzata tartalmazza, hogy „elektromos moped nem szállítható” a járműveken. A BKV Zrt. és a VOLÁNBUSZ Zrt. szabályzataikban NEM tiltják a mopedek szállítását."

A szállítási STOP!-ban egyedül a VT-Arriva Kft. maradt állva, tartva magát ahhoz, hogy az utasok és a nagy értékű Mercedes Citaro buszok biztonsága érdekében nem szállítja az elektromopeddel közlekedőket.

Egy független közlekedési szakember az üzletszabályzat módosításáról így nyilatkozott:

"Nem tartom jó döntésnek. Két okból. Először azért, mert az eszköz nehezen rögzíthető és nagyon nehéz. Gondoljunk csak bele, a saját súlya több mint 30 kiló. Ha egy átlagos testsúlyú ember ül benne az már meghaladja az egy mázsát, ráadásul nehezen rögzíthető. Kritikus forgalmi helyzetben, hirtelen fékezésnél, esetleg ütközésnél el lehet képzelni hogy viselkedik. Olyanná válik mint egy elszabadult hajóágyú, tarol maga körül mindent, még jó ha a busz oldalát nem szakítja ki. S még mielőtt a sérülteket védő alapítványok megköveznének azt is el kell mondanom, hogy egy ilyen járműhöz bárki hozzájuthat és használhatja, nemcsak sérült emberek. Szabadon adható, vehető. Ki dönti el, hogy aki benne ül az mozgássérült vagy csak kedvtelésből használja? Úgy gondolom a lehetőségekkel élni kell és nem visszaélni. Mert én még olyat nem hallottam, hogy egy hagyományos mopeddel közlekedő egészséges ember felugratott volna a motorral egy buszra, mert az neki jár."

 

Ez meglehetősen sarkos vélemény, de az tény, hogy az autóbuszvezetők kerülnek nap mint nap kellemetlen helyzetbe, ugyanis a BKV és a VT Arriva buszai egyöntetően BKK kékek. Az utas többnyire nem nézi, melyik céghez tartozik, csak azt érzékeli: az egyik buszra felszállhat, a másikra nem. A számára érthetettlen helyzetért pedig a buszvezetőt okolja.

Több, mint érdekes helyzet... kínos... Jó lenne megnyugtatóan rendezni az illetékeseknek.

Találkoztál már hasonló esettel? Meséld el, írd meg a véleményed! Kíváncsian várjuk!

Kommentelj, vagy írhatsz is, hosszabban:

rollingsztorik@gmail.hu

Facebook oldalunkra egy kattintással eljuthatsz! ITT! (KATT)

Ott is beszélgethetünk!

 

Tovább
3

...és jött a busz...



Van-e valaki, akinek ne lenne legalább egy gördülő története?

 Olyan, ami vonaton, buszon, villamoson, metrón, taxiban vagy saját autóban ülve esett meg vele? Éppen akkor, amikor négy vagy több keréken utazott, pontosabban, gördült valahonnan valahova? 

 Robinak, a sarki hentesnek a szerelem hullott az ölébe a 6-os villamos lépcsőjéről, a szó szoros értelmében. Sárikának ugyanis a lépcsőbe akadva letört a cipősarka. Eközben a villamos meglódult előre, Sárika meg dőlt - hátra... Meg sem állt volna a földig, ha nem toporog ott mögötte a Robi, aki elkapta. Olyan alaposan, hogy ezt követően, öt közös gyermekük is született. Hát hogyne! Hiszen őket az élet meg a villamos is egymásnak teremtette!

 Flórát hatan zsebelték ki a 6-os villamoson, fizetésnapon... Nóri néni a bokáját törte, mikor a troli ajtaja odacsukta a kabátja szárnyát és úgy indult tovább... az iszákos Lalika a kis Lalit, Józsi bá' meg a Zombi kutyát felejtette a buszon... Szerencsére meglettek a végállomáson. A sofőrök és a rendőrök felváltva pesztrálták őket.. 

Nekem is vannak gördülő történeteim.

gördülő történetek  autóbusz  villamos  troli  metró  vezetők  utasok  BKK  VT Arriva  tömegközlekedés  közlekedési reality

A családunk élete jobban összefonódott a tömegközlekedéssel, mint a budai fonódó villamos hálózat Budapesttel. Sőt! Még bele is gabalyodott, de az már egy másik történet... (egyszer majd azt is elmesélem - talán...) 

A Papáról meg az ő villamosáról már írtam egyszer, korábban. Ahhoz, hogy értsd, érezd azt a feelinget, csiít ami a családunkban működik, jó azt is ismerni. (A történet ITT olvasható. KATT!)

Egy időben sokat buszoztunk a gyerekkel. Egyedül voltam. Egy keresetből kellett mindent előteremtenem. A lakás rezsijét, az óvodai költségeket, a ruházkodást, az ételt, italt, cipőt, ruhát, szórakozást... Így aztán spórolni kellett ott, ahol csak tudtam. Esős, hideg vasárnapokon, mikor nem lehetett menni a játszótérre, buszoztunk. Vittünk vizet meg szendvicset, aztán mentünk. Végállomástól végállomásig, ahogy csak adódott. Jó volt. Bennem előjött az a régi, meghitt érzés, hangulat, mikor a Nagyival a Papa vezette villamossal róttuk a köröket az újpesti Megyeri csárda és a Nyugati Pályaudvar között, csilingelve...  

A buszozást imádta a gyerek. Megismertük az egész várost, s mindig történt valami érdekes. Esküszöm, jobb volt mint az állatkert. Így tanult meg a kisfiam számolni is. Mindig kérdezgette, melyik busz hányas, merre megy... Aztán szépen összerakta a számsort magának.  Mire iskolába ment, már százig elszámolt, hibátlanul. Nyolcévesen egyedül eltalált bárhová a városban. A felnőtteknél is szabályosabban közlekedett. Csak ajánlani tudom ezt a programot egyedülálló anyukáknak. Hasznos és hatásos. 

gördülő történetek  autóbusz  villamos  troli  metró  vezetők  utasok  BKK  VT Arriva  tömegközlekedés  közlekedési reality

Aztán teltek, múltak az évek. A gyerek felnőtt, diplomát szerzett, majd állást keresett... Keresett, keresgélt - aztán nem talált... Pedig a hivatás, amire készült, hiány szakmának számít - elméletileg. A valóságban azonban minden diplomához kötött hely be van töltve. A kiírt álláspályázatokat mindig valaki más nyeri el. A más, akiről utólag mindig kiderül, hogy a pályáztatók egyikének, másikának fia, lánya, Macája, de legalábbis üzletfele, jó ismerőse... Hja, a nagy magyar valóságban rögös út vezet a boldoguláshoz... csak egyeseknek van simára kövezve... 

Állásinterjú, állásinterjút követett - sikertelenül. Az én vidám, szép fiam pedig egyre komorabb, borúsabb lett. Vergődött, mint a partra vetett hal. Rossz volt nézni, ahogy egyre jobban belegabalyodott a hálóba, amit újra és újra rádobtak. Mert - ahogy ő elmondta, arra, hogy mit tud valójában, nem igazán voltak kíváncsiak a felvételiztetők. Viszont profin alkalmazták az ember megalázásának rafinál, nem kifejezetten HR-es technikáit.  Éreztem, hogy baj lesz. Lett is. Egy napon úgy robbant be a lakásba, hogy az összes ablak beleremegett. Hozzám sem szólt, csak összekapkodott egy-két dolgot, aztán elviharzott. Mint később megtudtam, az borította ki végleg, hogy az egyik intézmény, kis kopasz és gnóm vezetője a több éves szakmai gyakorlatot kérte rajta számon. Majd ezt követően felvette hajdani főiskolai társát, aki a leggyengébb volt a csoportban. Még helyesen írni sem nagyon tudott, talán még a diplomáját sem kapta kézhez, szakmai gyakorlata neki sem volt. Viszont jó segge - az volt. Így aztán alkalmasnak találtatott. A későbbiekben igen gyümölcsöző viszonyt ápolt az idősödő, kis kopasz, gnómmal. Hááát... nekik legyen mondva..

gördülő történetek  autóbusz  villamos  troli  metró  vezetők  utasok  BKK  VT Arriva  tömegközlekedés  közlekedési reality

Nálunk eközben... eljött a nap amikor a fiam ragyogva közölte:

 - Voltam vizsgázni. Sikerült! Felvettek! 

Mint kiderült, a PAV II.-es vizsgája lett sikeres, ami autóbusz vezetőknek szükséges, így mivel már több éve vezetett személyautót  balesetmentesen, elkezdhette a tanfolyamot a VT Arrivánál, ahol egyidejüleg, biztos állást, jó fizetést is kapott.

A hajánál fogva húzta ki magát az értelmiségi HR-esek gerjesztette dugóból. Pályát módosított.

Jó húzás volt .Az a tanfolyam, amit a cég biztosított közel egy millióba került volna magánszemélyként. Soha nem tudtuk volna megfizetni. Amikor első útjára indult, megkérdeztem:

- Jól érzed magad fiam?

Bólintott.

- Gyerekkoromban úgy is mindig buszvezető akartam lenni. Az lettem. Helyemen vagyok.

- Jut eszembe, Anyu! - fordult vissza elmenőben. - Azt ígértem régen neked, hogy full extrás Mercedes lesz a fenekem alatt harmincéves koromra... Van. Gyere le holnap a buszmegállóba... viszlek egy kört!

Lementem. Hajnalban, az első buszhoz...

...és jött a busz...

...a fiam vezette!!!!!

Esküszöm, láttam a Papát a korai felhők fölött. Könnyesen mosolygott -akárcsak én a megállóban...

(fotók: BKK, VT Arriva, Facebook)

Tovább
0

rollingsztorik

blogavatar

Közlekedési reality.

Legfrissebb bejegyzések

Utolsó kommentek